Sebestyén Spielmann Mihály mentette meg a Kemény Zsigmond Társaság /Marosvásárhely/ febr. 23-i ülését. A meghívott előadó, Ormos Mára magyarországi történész ugyanis az időjárási viszonyok miatt nem tudott eljönni. Előadása Trianonról szólt volna. Helyette vállalta az előadást Sebestyén Spielmann Mihály. Farkas Ibolya színésznő Reményik Sándor Eredj, ha tudsz című versét szavalta el, majd Jánosházy György költő átadta a társaság által meghirdetett diákpályázat nyerteseinek a díjakat. /Lokodi Imre: Kemény Zsigmond Társaság. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 26./
1999. április 1.
A marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság meghívta Pálffy Gézát, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének munkatársát, aki Erdély önállóságának fénykoráról tartott előadást. /Lokodi Imre: Kemény Zsigmond Társaság. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 1./
1999. május 1.
Ápr. 29-én Budapesten átnyújtották Benkő Samu /Kolozsvár/ művelődéstörténésznek a Magyar Művészeti Akadémia aranyérmét. Az elismerést még február végén ítélte oda az intézmény közgyűlése, amikor is a testület megválasztotta rendes tagjának az erdélyi tudóst. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 1./ Benkő Samu /sz. Lőrincfalva, 1928. február 25./ 1949 és 1952 között a Bolyai Tudományegyetem gyakornoka, majd tanársegéde. 1953-tól több mint két évtizeden át a Román Tudományos Akadémia Kolozsvári Történeti Intézetének, majd 1975-től 1988-ig, nyugdíjba vonulásáig az Akadémia kolozsvári könyvtárának volt tudományos főmunkatársa. Az erdélyi művelődéstörténész 1990 óta a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja. Fő kutatási területe a 18?19. századi művelődéstörténet, Bölöni Farkas Sándor, Kemény Zsigmond, Ormós Zsigmond, Bolyai János, Újfalvi Sándor kéziratos hagyatéka. Benkő Samu a szerzője többi között A felvilágosodás meggyökerezésének néhány sajátossága az erdélyi magyar művelődésben című munkának is. /Szabadság (Kolozsvár), máj. 3./
1999. május 27.
A Kemény Zsigmond Társaság /Marosvásárhely/ meghívta a szépirodalmi-művelődési folyóiratok főszerkesztőit, munkatársait. A házigazda Kovács András Ferenc költő, a Látó folyóirat szerkesztője volt. Balázs Imre József fiatal szerkesztő a kolozsvári Korunk folyóiratot képviselte. Elmondta, hogy a lap a 90-es évektől már súlypontosan, azaz bizonyos témakört körüljáró számokkal jelenik meg rendszeresen. Ferenczes István költő a Székelyföld /Csíkszereda/ főszerkesztője tehetséges fiatalokkal - György Attila, Molnár Vilmos - szerkeszti a lapot, van benne irodalom, történelem, néprajz, képzőművészeti pályakép. Megjelenési gondokkal küzd a Művelődés /Kolozsvár/, tájékoztatott Szabó Zsolt főszerkesztő. Szilágyi István, a kéthetente megjelenő kolozsvári szépirodalmi lap, a Helikon főszerkesztője leszögezte: ha nagy a lap példányszáma, annál nagyobb a ráfizetés is. /Kemény Zsigmond Társaság. Folyóiratok olvasóközelben. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 27.)
1999. augusztus 21.
Aug. 11-én elhunyt Livia Bacaru asszony /sz. Szamosborhíd, 1921. nov. 10./ jeles műfordító és bibliológus. Az Akadémia Könyvtárában, a Revista Bibliotecilor szerkesztőségében, az Állami Könyvtárban végzett eredményes kutatói-szerkesztői munkát. Könyv- és könyvtártudományi tanulmányai szakfolyóiratokban jelentek meg. Livia Bacaru fordította románra Liviu Rebreanu ifjúkori, magyarul írott prózáit a kritikai kiadás függeléke számára. A klasszikus és kortárs magyar irodalom tolmácsolója volt. Kemény Zsigmond, Jókai Mór, Kosztolányi Dezső, Szabó Lőrinc, Jancsó Elemér, Csehi Gyula, Kemény János, Méliusz József, Lőrinczi László, Mester Zsolt, Méhes György művei az ő fordításában jutottak el a román olvasóhoz. Különösen büszke volt Jakó Zsigmond Írás, könyv, értelmiség című, általa tudományos szépprózaként értékelt kötetének a fordítására, amely Philobiblon transilvan címmel jelent meg a Kriterion égisze alatt. Bukarestben, a katolikus Bellu temetőben helyezték örök nyugalomra. /Balogh József: Elment Livia Bacaru? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 21./
1999. október 5.
A Kemény Zsigmond Társaságnak nagy jelentősége van Marosvásárhely, Erdély szellemi életében. Ennek emlékét őrzi Marosi Ildikó 1973-ban kiadott kötete a társasággal kapcsolatos levelezésről. A kommunizmus idején szünetelt a társaság tevékenysége, majd a kilencvenes évek elején újraindult. A szeptember 28-án megkezdődött új évad első előadója dr. Péter Mihály mikrobiológus, a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem tanszékvezető professzora volt, aki a kórokozókról, fertőző betegségekről értekezett. Csíky Boldizsár zeneszerző, a társaság jelenlegi elnöke nyilatkozott munkájukról. El akarták kerülni, hogy az ugyancsak marosvásárhelyi Látó Irodalmi Színpaddal teljesen azonos funkciót töltsön be a KZST. A bukaresti Civil Társadalom Fejlesztéséért Alapítvány /FDSC - Fundatia pentru Dezvoltarea Societatii Civile/ nagyvonalúan támogatta tevékenységünket. Ez a támogatás lehetővé tette, hogy a meghívottaknak útiköltséget térítettek, valamint alkotási versenyt szerveztek középiskolások számára. - 1990 után a KZST felélesztésében nagy szerepe volt Oláh Tibor irodalomtörténész-kritikus-műfordítónak. Oláh halála után vette át Csíky a stafétabotot. Csíky Boldizsár meghonosította a székfoglalókat, az előadók a társaság tagjaivá válnak ezáltal. Az elmúlt időben meghívták Marosvásárhelyre László Gyula történészt, Újfalusy József muzikológust és Jakó Zsigmondot. 1998-ban Cigány György zenész, Horváth Andor, Jánó Mihály, a sepsiszentgyörgyi művészettörténész, Gál István, a filmrendező, Egyed Emese, Sebestyén Mihály, a Teleki Téka munkatársa, Pálffy Géza, a budapesti Történelemtudományi Intézet munkatársa és Dan Culcer, Párizsban élő író tartott előadást, és volt egy rendezvényük, amelyre minden romániai magyar irodalmi folyóirat főszerkesztőjét meghívták. Az új évadban a meghívottak között Angi István, Mandics György, Kovács Ferenc, Lőrinczi László, Vekerdi László, Péntek János, Andrásfalvy Bertalan, Várszegi Asztrik, Pozsony Ferenc, Keszeg Vilmos, Tenke Sándor és Brassai Zoltán szerepel. /Máthé Éva: Új évadot nyitott a Kemény Zsigmond Társaság. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 5./
2000. október 31.
A marosvásárhelyi Bernády György Közművelődési Alapítvány 1992-ben alakult meg, adott számot működésükről Bulyovszky Loránd, az alapítvány alelnöke. Az alapítványt tizenhat tagú kuratórium vezeti, első - és azóta minden alkalommal újraválasztott - elnöke Borbély László államtitkár. Céljuk volt a városépítő polgármester, Bernády György köztéri szobrának felállítása, a város magyarságát szolgáló kultúrcentrum létrehozása, és a Bernády-kultusz továbbéltetése. A köztéri szobrot 1994-ben felállították, 1995. nov. 4-én megnyílt a Bernády Házként ismert kultúrközpont, melyben képzőművészeti tárlatok, könyvbemutatók, előadások, szemináriumok, politikai rendezvények váltogatták egymást. Sikeresen együttműködnek a különböző nem kormányzati szervezetekkel, többek között a Kós Károly és az Aranka György Alapítvánnyal, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületével, a Talentum Tehetséggondozó Alapítvánnyal, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesülettel, a Pro Europa Ligával, a Kemény Zsigmond Társasággal vagy a Duna Televízióért Alapítvánnyal. Harmadik éve megrendezik meg a Bernády Napokat is. Az elsőt 1998-ban, dr. Bernády György halálának hatvanadik évfordulóján rendeztük meg, ekkor állították fel a Kultúrpalota Tükörterme előtt a hajdani polgármester mellszobrát, Gyarmathy János alkotását. Az ott elhangzott előadások, valamint az akkor bemutatott dokumentációs anyag egy részét 1999-ben könyv alakban is megjelentették. Szintén tavaly avatták fel azt az emléktáblát, amelyet Bernády egykori lakóházának homlokzatán helyzetek el. Évente egy személyt kitüntetnek Bernády-emlékplakettel. 1999-ben elsőként Fodor Imre polgármester, idén Frunda György részesült ebben a kitüntetésben. - Jövőre tervezik a Bernády-ház bővítését. /Szentgyörgyi László: Céljuk: a Bernády-kultusz ápolása. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), okt. 31./
2001. január 30.
Jan. 30-án ünnepli újraindulásának tizedik évfordulóját a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság. Csíky Boldizsár, a társaság elnöke felvázolta a múltat. A marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság három év alatt, 1876-77-78-ban alakult meg, fénykorát a húszas és harmincas éveiben érte el. A kommunista hatalom 1948-ban betiltotta. A társaságot. A társaság az utóbbi években tevékenységét kiterjesztette a művészetek, történelem, tudományok területére is. A mostani évfordulóra megjelentettek egy kötetet is. /Antal Erika: Beszélgetés a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság elnökével. = Krónika (Kolozsvár), jan. 30./
2001. február 1.
Jan. 30-án ünnepelte újraindulásának tizedik évfordulóját a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság. Csíky Boldizsár elnök megnyitóját követően Fülöp Géza titkár tekintette át az elmúlt tíz esztendő eseményeit. A megújhodott Kemény Zsigmond Társaság 95 összejövetelt tartott, színvonalas előadások hangzottak el az irodalom, a zene, a képzőművészet, az orvostudomány és a műszaki tudományok tárgyköréből. Az elmúlt időszakban a meghívottak között volt Benda Kálmán, Györffy György, László Gyula, Sütő András, Egyed Ákos, Benkő Samu, Kányádi Sándor és Dávid Gyula. Az esten bemutatták Kemény Zsigmond Társaság, 1991-2001 című kötetet. Ebben Trózner Lajos Visszapillantás a Kemény Zsigmond Társaság múltjára című dolgozata 1928-ig tárgyalja a KZST történetét, innen indul Dávid Gyula tanulmánya - A Kemény Zsigmond Társaság fénykora (1928-1948). Fülöp Géza A Kemény Zsigmond Társaság ötödik feltámadása cím alatt foglalja össze az utóbbi tíz esztendő eseményeit. Marosi Ildikó pedig a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság levelesládájának /dokumentumgyűjteményének/ keletkezéséről írt. /B. Dósa Barna: Kemény Zsigmond Társaság. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 1./
2001. április 26.
A Kemény Zsigmond Társaság /Marosvásárhely/ ápr. 24-i vendége Lohinszky Loránd érdemes művész volt, aki tehetségével fél évszázadon át szolgálta a marosvásárhelyi Tháliát. 1945 augusztusában a Kultúrpalotában a vásárhelyi értelmiség színházat követelt magának, ennek eredménye volt, hogy 1946. márc. 10-én a Székely Színház megtarthatta első bemutató előadását. 1950-ben érkezett meg a városba a Kolozsváron frissen végzett fiatal színművész. /Nagy Miklós Kund: Kemény Zsigmond Társaság. Lohinszky Loránd a múltról, jelenről és a színház jövőjéről. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 26./
2001. szeptember 27.
Szept. 25-én a Kemény Zsigmond Társaság /Marosvásárhely/ estjén Haller István, a Pro Európa Liga emberjogi irodájának vezetője A romániai kisebbségek a tények tükrében című előadásában kitért arra, hogy az 1956-os népszámláláshoz képest a romániai nemzetiségek lélekszáma jelentősen csökkent. A háború előtt több mint 20 százalék, 1956-ban 15 százalék, míg 1991-ben már csak 10 százalékban élnek kisebbségek Románia területén. A legtöbb kisebbségi csoport Arad, Konstanca, Hunyad, Temes, Tulcea megyékben és Bukarestben él. A mintegy 2 millióra becsült roma nemzetiség megyénkénti megoszlása szerint Maros megye vezet. A kisebbségi helyzetet mutatja, hogy Maros megye líceumi tanulóinak 75 százaléka tanul román nyelvű tanintézményben, míg 25 százaléka részesül magyar nyelvű oktatásban. A megye közel fele-fele lakosságarányát figyelembe véve, következik, hogy a magyar anyanyelvű diákok ötven százaléka román nyelvű líceumba iratkozik be. A tankönyvhiány az anyanyelvi oktatás másik nagy problémája. Megoldást jelentene, hogy a szlovák, horvát vagy más nemzetiségű diákok számára az anyaországból szállítsanak tankönyvet, viszont nem számíthatnak elfogadottnak. A magyar "alternatív" tankönyvek ügyében a miniszterelnök kifejtette elutasító állásfoglalását. Az adminisztrációs törvény alkalmazása jóval az érvénybelépése után még ma is kérdéses, mert a törvény be nem tartása nem büntetendő. A diszkrimináció-ellenes kormányrendelet 2000. november 1-től életbe lépett, az erre hivatott bizottság működésére nincs előírás. Elgondolkodtató továbbá a kormányfő utasítása: a prefektusok ott, ahol indokolt, monitorizálják a megyei magyar nyelvű sajtót. Ez az intézkedés diszkriminatív, kisebbségellenes magatartásra vall. Haller kitért a romák hátrányos helyzetére is. A hadrévi tragédia idején a romák 14 házát felgyújtották, ebből mindössze nyolcat építtetett vissza az állam a konfliktus után eltelt idő alatt. /(lokodi): Kemény Zsigmond Társaság. A romániai kisebbségek a tények tükrében. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 27./
2001. október 5.
Okt. 4-én nagy rendőri készültség várta Nagyváradon az érkező Orbán Viktor miniszterelnököt. Állig felfegyverkezett katonák, mesterlövészek, csendőrök, az elnöki őrző-védő szolgálat emberei figyelték a járókelőket, egy katonai helikopter délután háromtól este nyolc óráig körözött a Partiumi Egyetem és a református templom fölött. Hatalmas tömeg gyűlt össze a magyar kormányfő fogadására. Tőkés László püspök beszédében elmondta: nyolcvan év után ismét összefogtak a romániai magyar egyházak és egyetemet indítottak nemzetük fejlődéséért: "Kiáltani kell! Dadogó korunkban, tört magyar nyelven megszólaló erdélyi magyar kistársadalmunkban, suttogó félelmeink közepette, makogó, dadogó gyermekeink között, a megalkuvás suttogása közepette, kiáltanunk kell! A szólás jogát és szabadságát, sőt kötelességét, sőt egyházi hivatását kell hirdetnünk a mai napon. Jaj nekünk, ha az igehirdetők nem igéről, hanem másról beszélnek!" - A Partiumi Keresztény Egyetem hosszú távon integrálódik az Erdélyi Magyar Tudományegyetembe. Az Erdélyi Magyar Tudományegyetem marosvásárhelyi öt és csíkszeredai négy szakján 374 diák kezdi meg egyetemi tanulmányait, és számuk a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem nyolc szakján tanuló diákokkal együtt eléri az 1100-at. Az egyetemre felvett diákok fele tandíjmentesen tanulhat; a tandíjköteles helyeken egyévi taníttatásért 200 dollárnak megfelelő összeget kell fizetni. A hallgatók hatvan százaléka ösztöndíjat kap. A magyarság részaránya Romániában 7,12 százalékos, az 1999-2000-es tanulmányi évben viszont a magyar egyetemi hallgatók csupán a diákok 4,89 százalékát tették ki, s ennek a 4,89 százaléknak is közel háromnegyede román nyelven tanult. Ezért volt szükség a magyar egyetemre. - Orbán Viktor államfő a református templomban tartott beszédében elmondta: "Hiszem, hogy a magyar nemzet tévedései nagy mértékben éppen onnan erednek, mert midőn cselekedetei és szenvedései által gazdaggá tette történetét, kincsszekrényét zárva tartotta vagy legalább belőle nem merített a jelen számára elég tanulságot. Szigorú gondolatokat idéztem az imént: Kemény Zsigmond éppen százötven évvel ezelőtt vetette papírra ezeket a sorokat. Igaz ugyan, hogyha másfél száz esztendőt mennék vissza az időben, sem a magyarság, sem Közép-Európa nem ismerne önmagára; mégis olyan erővel szólnak hozzánk e szavak, hogy hatásuk alól ennyi idő elmúltával sem vonhatjuk ki magunkat. Szigorú szavak, de biztatóak is egyben. Önbírálatra késztetnek, de erős benne a bíztatás, amikor azt halljuk, hogy a jövőnk alakításához rendelkezésünkre álló minden szükséges erő, ezer év gazdag történelme során összegyűjtött minden szükséges tanulság itt van velünk; századok felhalmozott ereje, történelmi korok letisztult tanulsága. A történelem az élet tanítómestere, mondták a görögök; kár, hogy nincsenek tanítványai, tették hozzá később a rezignált angolok. S valóban, dicsőség és szenvedés tanulsága csak úgy állhat mellénk bölcs tanítóként, ha mi magunk is képesek vagyunk fölfrissíteni emlékezetünket. Akkor tanít a történelem mindannyiunkat, ha hisszük: ez a történelem mindannyiunké. Éppen azért gyűltünk most itt össze, mert tudjuk: közös a múltunk és hisszük, hogy a jövőnk is közös lesz, itt a Kárpát-medencében. Van mondanivalónk egymás számára A mögöttünk hagyott száz év során soha nem látott módon elszigetelte egymástól az idő az európai népeket. A magyarságot is részekre szakította és miközben elválasztott bennünket egymástól, az erőszak minden lehetséges eszközével igyekezett megakadályozni, hogy a magyar nemzet újra megtalálja szerepét a Kárpát-medencében és Európában. Az a század azonban elmúlt. A múlt véget ért. Ma már nem taposnak idegen csizmák a történelmünkbe. De ez kevés. Ha nem akarjuk, hogy nyakunkon maradjon az előző évszázad minden szennyese, úgy kiforrott és bátor képet kell rajzolnunk a jövőről. Kedves barátaim; meggyőződésem, hogy van mondanivalónk egymás számára és van üzenetünk a világ magyarjai és Európa többi nemzete számára is. Az Erdélyi Magyar Tudományegyetem egy ilyen üzenet. Elhatároztuk, hozzáláttunk és megcsináltuk. Igen, a Kárpát-medencei magyarság ma már képes arra, hogy ilyen nagy közös vállalkozásokat sikeresen véghez vigyen. Az Erdélyi Magyar Tudományegyetem arról beszél, hogy az erdélyi magyar oktatásban új korszak veszi, veheti kezdetét. Az egyetem azt üzeni: ezer év keresztény magyar kultúrájára a XXI. században is lehet építeni. Azt üzeni: az erdélyi és partiumi magyarság nem azon gondolkozik, hogy lesz-e jövője, hanem azon, milyen legyen ez a jövő. Számunkra az Erdélyi Magyar Tudományegyetem és benne a Partiumi Keresztény Egyetem, annak létrehozása azt bizonyítja, hogy a politikai határok által szabdalt magyarságot szellemiségében külső erő nem oszthatja meg. A XXI. század küszöbén azt is látnunk kell, hogy a magyarság végre elegendő hitet, elszánást és erőt gyűjtött össze ahhoz, hogy a közös gondolkodás nemzetévé váljon. Úgy érzem, mindannyian tudjuk, hogy csak akkor lesz sikeres a magyar nemzet és benne az erdélyi és partiumi magyarság csak akkor tudja a sorsát maga alakítani, ha a fölnövekvő nemzedék szert tehet az ehhez szükséges eszközökre, versenyképes tudásra és az elődöktől örökölt kultúrára. Az egyik nem pótolja a másikat. Az erdélyi magyar kultúrára eddig is szükség volt, és ezután is szükség lesz ahhoz, hogy az egész Kárpát-medencei közösség megmaradhasson. Történelmi korok fordulóján élünk; ez nem dicsőség, ez adottság. Dicsőség az, ha okos előrelátással és szorgalmas munkával a magyarság történelmében is sorsfordulóvá tesszük e kort. Sorsunk olyan fordulójává, amelynek során a magyarságnak egymástól elválasztott részei a közös nyelv, a közös kultúra és a tudomány szövetségében egymásra találhatnak." A beszédet vastaps követte, majd a díszvendégek és a tömeg átvonultak a száz méterrel odébb lévő keresztény egyetemhez, amelyet Orbán Viktor fölavatott. Itt kijelentette a kormányfő: "Ma látszólag egy egyetem kapujának megnyitásán voltunk jelen, de többről van szó, hiszen önök hallhatják időnként a magyar kormány programjának részeként is azt a gondolatot, hogy eljött az ideje a nemzet határokon átívelő újraegyesítésének. És akkor mindenki azt kérdezi, hogy is kell azt érteni. Hát így kell érteni, úgy kell érteni, hogy a Kárpát-medencei magyarságot egy gazdasági, egy kulturális, egy szellemi élet részévé kell tenni. Ehhez egyetemekre, közös kulturális intézményekre, közös programokra és közös szellemiségre is szükségünk van és szükségünk lesz. És bizony, ez a folyamat, amelyről beszéltem, lépésről lépésre épül majd és természetesen nem áll meg Partium és Erdély határainál, Felvidék sem kerülheti el a sorsát, Délvidék sem kerülheti meg a sorsát és jó reményeink vannak, hogy nehány esztendő múlva már valóságos, jól megszervezett, biztos lábakon álló intézmények jelentik a kis magyar életet, a maga közösségeivel egyetemben, minden területen, amely ma nem lehet az anyaország része." A miniszterelnöki delegáció 19 óra körül távozott Nagyváradról. Mögötte maradt a nép, a kipirult arcú asszonyok, a könnyeiket nehezen visszafogó férfiak, az elragadtatott gyerekek. Az erdélyi magyarok, akiket Orbán Viktor megerősített hitükben s megnyugtatott: nincsenek kihalásra kárhoztatva. /Andó András: Orbánt többen várták Nagyváradon, mint Iliescut Aradon. Orbán Viktor magyar miniszterelnök vágta át a Partiumi Keresztény Egyetem avatószalagját. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 5./ Okt. 4-én Orbán Viktor magyar miniszterelnök jelenlétében tartott ünnepségen felavatták Nagyváradon a Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) felújított és korszerűsített székházát, és megnyitották az egyetemi tanévet. A PKE hét karának akkreditált szakán idén 653 diák tanul majd 122 egyetemi oktató irányításával. Ezeknek egy része a szintén magyar állami támogatással felújított és bővített, a református egyházi tulajdonban lévő, 150 férőhelyes Arany János kollégiumban kap elhelyezést. Orbán Viktor kormányfő beszédében rámutatott: "Van mondanivalónk egymás, a világmagyarság, és Európa többi nemzete számára is. Az EMTE létrehozása ilyen üzenet: elhatároztuk, hozzáláttunk, és megcsináltuk." Tempfli József nagyváradi római-katolikus megyéspüspök igehirdetése után Kovács Béla, a PKE rektora tartott tanévnyitó beszédet. Beszédet mondott többek között Németh Zsolt magyar külügyi államtitkár is. Orbán Viktor az ünnepség után elmondta: boldog, hogy részt vehetett a tanévnyitón és székházavatón, az egyetem létrehozásában. - Az elveszített XX. század után az első lépést meg is tettük annak érdekében, hogy a XXI. századot megnyerjük. A jövő elkezdődött és folytatódik - mondta. Adrian Nastase megállapítására utalva kifejtette: a magyarországi választásokig hátralévő, és az azt követő időszak között szerinte nincs különbség. Ezért nem indokolt, hogy akár egy napot is elvesztegessenek a román-magyar kapcsolatok előbbrevitelében. A magyar kormány kész arra - mondta - hogy "minden fontos és érdemi kérdésben komolyan tárgyaljon, és ha lehet megegyezéseket érjen el". Hozzátette: a román-magyar vegyes bizottság nem jutott megegyezésre, de ez a magyar felet nem keseríti el. Magyarország minden polgárának az az érdeke, hogy Románia sikeres ország legyen és ennek érdekében Magyarország szívesen nyújt segítséget. /Tibori Szabó Zoltán: Megnyitotta kapuit a partiumi egyetem. Orbán Viktor részt vett a nagyváradi tanévnyitón. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 5./ Katonai helikopter körözött Nagyvárad belvárosa felett, inkább csak erődemonstráció végett. Amikor az ünnepi istentisztelet után a tömeg kivonult az egyetem épülete elé a miniszterelnökkel az élen egy rövid utcai szalagavatóra, nemhogy a forgalmat nem állították le biztonságiak, de eltűrték, hogy a villamosvezetők a tömegbe hajtsanak. A fent köröző helikoptertől ellenben nem lehetett hallani semmit. - Utoljára 1977-ben járt Nagyváradon ilyen magas rangú magyar kormányküldöttség, az akkori találkozó gyalázatosan végződött. Ezt a gyalázatot mosta most le jelenlétével Orbán Viktor miniszterelnök, hangsúlyozta püspök. "Céljaink máig sem változtak. Nem engedünk a 48-ból, sem az 56-ból" - jegyezte meg a püspök, majd szóvá tette: rosszindulatú támadások érték, hogy az Orbán kormány "kliensei", ám a nagyszerű együttműködést nem szabad ilyen módon degradálni, mondta. Tőkés László kitért arra is, hogy pár napja a román államelnök Nagyváradon az állami egyetemen járt megnyitni az új tanévet. A "román egyetemen", fűzte hozzá, hiszen, egyetlen szakot sem indítottak magyarul, pedig sok magyar ajkú él Bihar megyében. "Egyszer talán majd Iliescu elnök megtiszteli jelenlétével a mi tanévnyitónkat is, hogy megtapasztalja a magyarok vendégszeretetét, ahogyan Vasile Dancu tájékoztatási miniszternek már része lehetett benne." - Németh Zsolt politikai államtitkár jobb idők kezdeteként értékelte az erdélyi magyar felsőoktatási hálózat beindítását, s kissé meg is fricskázta a román biztosági szerveket a különösen zajosra sikeredett védelem miatt. /Balla Tünde: Jobb idők kezdetén? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 6./ Orbán Viktor miniszterelnök sajtónyilatkozata: Boldog vagyok, hogy itt lehettem, és hogy éppen nekünk jutott az a feladat, hogy közreműködjünk ennek a nagyszerű intézménynek a létrehozásában. Mindannyian láthatják, hogy az elveszített 20. század után - ahogyan mi magyarok mondjuk - az első lépést meg is tettük annak érdekében, hogy a 21. századot megnyerjük. A jövő elkezdődött, és folytatódik. Tőkés László püspök sajtónyilatkozata: Mindenekelőtt nagybeteg édesanyámra és családom itt lévő tagjaira gondolok. Hálával gondolok rájuk, hiszen erre az útra, amely ide vezetett, ők vezettek el. A magyar oktatás, valamint a keresztyén hit iránti elkötelezettséget tőlük kaptam. Tőlük kiindulva, gyermekeinkre és unokáinkra, az utánunk jövő nemzedékre gondolok, és itt szavam beleillik a magyar kormány családpolitikai felfogásába. Túl minden politikán, protokollon a gyermekeinkről van szó, az unokáinkról - a családjainkról van szó. Nekünk nem lehet mindegy, hogy milyen sorsra jutnak ebben az országban, Erdélyben, ebben a térségben a kommunizmus utáni nehéz időszakban. Másodsorban ezt az alkalmat ragadom meg, hogy megköszönjem - Romániára nézve is - azt az ajánláscsomagot, amelyet a miniszterelnök úr Marosvásárhelyen nyújtott át Adrian Nastase román kormányfőnek, amely nemcsak a magyarok, hanem egész Románia számára kedvező. Ez a gesztus számomra jelképezi, hogy nem a magyarok elszigetelt érdekéről van szó, hanem jövőnket csakis népeink közösségében, összefogásban, barátságban és szeretetben képzelhetjük el. Az egyetem üzenetünk a világnak. /Orbán Viktor és Tőkés László sajtónyilatkozata. A jövő elkezdődött és folytatódik. = Bihari Napló (Nagyvárad), okt. 6./
2001. október 23.
A Kemény Zsigmond Társaság soros összejövetelét okt. 23-án a Deus Providebit házának Szent Mihály-termében tartja. Vendégük Papp Gábor művészettörténész Budapestről, aki a Szent Korona múltja, jelene és kisugárzása címmel tart előadást. /KZST-összejövetel új helyen. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 23./
2001. november 23.
November 27-én tartja szokásos havi összejövetelét Marosvásárhelyen a Kemény Zsigmond Társaság. Az erdélyi magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzés metamorfózisa címen dr. Feszt György egyetemi tanár illetve dr. Péter Mihály egyetemi tanár, az MTA kültagja tart előadást. /KZST-összejövetel. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 23./
2001. november 29.
Az erdélyi magyar orvos- és gyógyszerészképzés múltjáról és jelenéről hangzott el két előadás Marosvásárhelyen, a Kemény Zsigmond Társaság nov. 17-i összejövetelén. Dr. Feszt György nyugalmazott egyetemi tanár, az EMKE Orvostudományi Szakosztályának vezetője a múltba tekintett vissza, míg dr. Péter Mihály akadémikus a jelenkori statisztikákat ismertette a hallgatósággal. Az orvosképzés kezdetei az 1775. évig nyúlnak vissza Erdélyben, amikor a kolozsvári piarista intézetben a bonctan, a szülészet és a sebészet tanításával elindult ez a folyamat. A második mérföldkőnek számító adat 1872, amikor is a kolozsvári egyetemen megindul a valóban egyetemi szintű magyar nyelvű orvosképzés. 1919 májusában a Ferenc József Egyetem helyére a román I. Ferdinánd Király Tudományegyetem költözött. 1945 őszén a Groza-kormány döntése alapján Marosvásárhelyre költöztették a Bolyai Egyetem egyik fakultásaként működő magyar tannyelvű orvosi kart. Dr. Péter Mihály egyetemi tanár kifejtette: 2000-ig 10.925 általános orvost, gyógyszerészt és fogorvost képezett az egyetem. 1962. évben kezdődött a kétnyelvűség bevezetésével a magyar nyelvű orvos- és különösen a gyógyszerészképzés elsorvasztása. A rendszerváltás évében csak egy évfolyam tanult már a gyógyszerészetin, s az orvosi kar hallgatóinak is mindössze a tíz százaléka volt magyar. 1989 után jelentős mértékben megnövekedett a magyar hallgatók száma, s bár ma az összdiákság 44,76 százalékát teszik ki, az egyetemi oktatóknak továbbra is mindössze 26,2 százaléka magyar. Az egyetem életét érintő kérdésekben továbbra is az egyetemi szenátus román többség dönt. /(bodolai): Múlt és jelen. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 29./
2001. december 12.
Fülöp Géza Az információ című könyvét mutatják be dec. 14-én Marosvásárhelyen. A művet dr. Dávid László tanszékvezető egyetemi tanár méltatja, a szerzővel Nagy Miklós Kund, a Népújság helyettes főszerkesztője beszélget. A könyvbemutatót a Kemény Zsigmond Társaság /Marosvásárhely/ és az Erdélyi Múzeum-Egyesület szervezi. /Könyv az információról. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 12./
2001. december 29.
Marosvásárhelyen Kányádi Sándor volt a helyi Kemény Zsigmond Társaság vendége, zsúfolásig megtelt a terem. Csíky Boldizsár zeneszerző, a KZST elnöke, beszélgetett a költővel. Saját verseivel (Vannak vidékek; Jövendőmondás Ady Endre lapjaiból; Vagyunk amíg...; Gázkorszak) illusztrált mai helyzetelemzése pesszimistára sikeredett. ("Ha lenni hagynak, szolgálgatunk, mint az ablak"; "nyersen falja föl egymást mind a maradék".) A csángókérdés is terítékre került. Visszaemlékezett arra, hogy Márton Áronnal annakidején beszélgettek erről. A püspök azt mondotta: a Vatikánnak az az érdeke, hogy románul beszélő római katolikus közösségek létezzenek. Tehát nem tesz semmit annak érdekében, hogy a csángók a templomban magyarul hallgassák az igét. Kányádi a költészetről is szólt, "a vers a nyelv szobra" - az ő maghatározásában. /(Máthé Éva): "A vers a nyelv szobra". = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 29./
2002. január 20.
Alapítványi fődíjat adományozott Kányádi Sándor írónak, az erdélyi irodalom kimagasló egyéniségének költői és műfordítói életművéért a Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány. Az 1989-ben életre hívott szervezet az oktatás, a kultúra, a közművelődés és a tudomány területén kiemelkedő teljesítményt nyújtó személyiségek elismerésére alapított díját a Magyar Kultúra Napja alkalmából nyújtották át Budapesten, a Professzorok Házában. Kányádi több mint ötven esztendeje a hazai és magyarországi irodalmi élet tevékeny alkotója. Munkásságát a nemzetközi Herder-díjjal és több romániai és magyarországi kitüntetéssel ismerték el. Kemény Zsigmond-díjat vehetett át Bauer Győző orvos, farmakológus, akadémikus a szlovákiai magyarság identitástudatának megerősítésében végzett kiemelkedő tevékenységéért. /Életműdíj Kányádinak. = Krónika (Kolozsvár), jan. 21./
2002. február 1.
A Kemény Zsigmond Társaság /Marosvásárhely/ jan. 2-i vendége, dr. Faragó József néprajztudós A moldvai csángó népi kultúrától a magyar nemzeti kultúra felé címmel tartott előadást. Erdély híres néprajzos tudósát, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagját nem kell bemutatni – mondta róla Sütő András író az esten. Akiktől Faragó József fél évszázada gyűjtött Pusztakamaráson és környékén, azok jó rész már a temetőben nyugszik, és nem jelentéktelen csapatuk a többségi románságba beolvadt, emlékezett Sütő András. Az író óvó napokról álmodik, "amelyek még lakatlan jövőnket benépesíthetik mégis ezen a tájon". Ezért köszöntötte a február másodikán nyolcvan esztendős Faragó Józsefet. A néprajztudós a moldvai csángókról tartott előadást. A középkori jellegű nép kultúráját töretlenül őrző etnikai csoport továbbra is a vallási hovatartozásban látja identitásának legfőbb meghatározó tényezőjét. Közben fokozatosan jut el a nyelvi-nemzeti beolvadás mai, utolsó stádiumába. Mindezek ellenére, a csángó magyar nyelvjárás, a folklór is, olyan páratlan magyar nemzeti érték, amely nélkül kultúránk színtelenebb, szegényebb lenne. A néprajztudós jelezte, hogy nyomdában van a Csángó magyar népballadák című összesítő válogatása, a maga több mint 200 szövegében a legértékesebb változatokat képviselve. /Lokodi Imre: Dr. Faragó József köszöntése. Sütő András: Óvó napokra gondolok. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 1./
2002. március 22.
A Kemény Zsigmond Társaság márc. 26-án a Kultúrpalota /Marosvásárhely/ kistermében tartja rendes havi összejövetelét. A társaság meghívottja ezúttal a budapesti Atzél Endre, aki a csángókérdésről tart majd előadást. Közreműködik Kilyén Ilka színművésznő. /Atzél Endre a KZST vendége. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 22./
2002. március 23.
Márc. 15. alkalmából Budapesten Rockenbauer Zoltán, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának tárcavezetője Erkel Ferenc-díjjal kitüntette ki Csíky Boldizsár marosvásárhelyi zeneszerzőt. Csíky Boldizsár legutóbbi zenei jellegű kitüntetést, a Bartók- Pásztory-díjat 1986-ban kapta az ugyancsak magyarországi Berzsenyi-díjjal már nem a zeneszerzői munkásságát jutalmazták, inkább a Kemény Zsigmond Társaságnál végzett munkáját. Az Erkel-díjat viszont kimondottan zeneszerzőknek adják. Csíky Boldizsár elmondta: létezett egy erdélyi zeneszerzői iskola, ebbe néhány magyar zeneszerző révén Bukarest is bekapcsolódott. Ez ma már nem létezik. Az idősebb generáció kihalt, a középgeneráció máshol kereste az érvényesülést. A kolozsvári zeneakadémia szenátusa elutasítja a magyar fakultás létrehozását, bár nagy százalékban tanulnak ott magyar diákok. Ezért nincs zeneszerzői utánpótlás. Csíky Boldizsár vezeti a Kemény Zsigmond Társaságot, más közéleti szerepeket is betölt. Kevesen maradtunk sok mindenre, magyarázta. /N. M. K.: Beszélgetés az Erkel Ferenc-díjas Csíky Boldizsárral. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 23./
2002. március 27.
Marosvásárhelyen a Kemény Zsigmond Társaság márc. 26-i vendége a csángómagyarság kiváló ismerője, a budapesti dr. Atzél Endre, a Máltai Lovagrend tagja volt. Családi gyökerei Erdély felé ágaznak, édesapja báró Atzél Ede volt. Ismeretségben állt Domokos Pál Péterrel, később is kiváló szakemberekkel - Kallós Zoltánnal, Pozsony Ferenccel, Tánczos Vilmossal. Atzél Endre úgy fogalmazott: talán csak az ausztrál bennszülöttek azok, akik elnyomatottságukban és kiszolgáltatottságukban "lekörözik" a moldvai magyar népcsoportot. Csíky Boldizsár faggatására a vendégelőadó megrázó történetekkel állt elő. Találkozott csángó emberrel, aki bűnösnek mondta magát, mert az Urat magyarul káromolta, románul kellett volna bűnét meggyónnia, de nem tudván románul, benne rekedt a lélek. Atzél Endre segélyt szállít Csángóföldre, anyanyelvüket vesztő csángó ifjúságot visz ki tanulmányútra, és abban jár, hogy vissza is térjenek. - A csángó-ügy divatos lett, abból meg is lehet élni. Vannak tehát, akik a csángóságnak élnek és vannak, akik a csángóságból élnek. Perka Mihály Szabófalván magyar nyelvre tanította a fiakat, Petrás Marika abbahagyta az ősi népdalok gyűjtését, a zaklatások miatt Magyarországra települt. A Szentszéknek van tudomása ugyan a csángómagyarsággal történő dolgokról, kérték is a Vatikánt, hogy hívja vissza a csángók magyar nyelvű vallásgyakorlásától mélyen elzárkózó, vagy a csángók nemzetiségi hovatartozását a román asszimilációs politikának kedvezően beállító, Robu érsekkel kiváló kapcsolatokat ápolgató apostoli nunciust - mondotta Atzél -, bár a csángó- ügy még nem ok arra, hogy visszahívjanak egy pápai nunciust. Az egyházi főméltóság ígérte, hogy a jövőben tartózkodni fog olyan dolgok kommentálásától, amikhez nem ért. /Lokodi Imre: Atzél Endre a csángókról. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 28./
2002. április 13.
A nemrég elhunyt Veress Dániel irodalomtörténészre, Németh László egykori levelező partnerére emlékezett Nagy Pál. 1959 és 1974 között Németh László, a magyar szellemi élet egyik legkiemelkedőbb egyénisége egy erdélyi kisvárosba, egy lelkes irodalmár fiatalembernek írta vallomásos leveleit zaklatott életének eseményeiről. Veress Dániel munkái maradandóak: esszéi, tanulmányai, színpadi művei, a monográfiák Erdély múltjának nagyjairól, Mikes Kelemenről, Wesselényi Miklósról, Kemény Zsigmondról. Veress Dániel Sepsiszentgyörgyön élt mindvégig, a székely kisvárosban megteremtette a maga sokablakos szellemi őrhelyét. /Nagy Pál: Baráti búcsú Veress Dánieltől. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 13./
2002. május 3.
Ápr. 30-án Marosvásárhelyen, a Kemény Zsigmond Társaság ülésén Bolyai Jánosról tartott előadást Benkő Samu művelődéstörténész, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, valamint Oláh Gál Róbert matematikus, egyetemi adjunktus. Ugyanakkor került sor a KZST Bolyai János életével és művével kapcsolatos Sortis pályázatának díjkiosztó ünnepségére. Oláh Gál Róbert beszámolt kutatásainak eredményéről. A KZST Sortis néven pályázatot hirdetett középiskolások számára Bolyai János alakjának leírására, műfaji megkötöttség nélkül. A zsűri három munkát érdemesített díjra. A pályázatot az NKÖM támogatta. /(lokodi): Kemény Zsigmond Társaság. A Sortis pályázat nyertes diákjai. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 3./
2002. november 12.
A Kemény Zsigmond Társaság /Marosvásárhely/ októberi ülésén Nagyenyed nagy korszakai és szenvedései címmel tartott előadást Király László nagyenyedi tanár, tankönyvíró. A kollégium régi professzorai és diákjai között volt Pápai Páriz Ferenc, Aranka György, Köteles Sámuel, Tótfalusi Kis Miklós, Bod Péter, Benkő József, Kőrösi Csoma Sándor, Barabás Miklós, Szász Károly, Kemény Zsigmond, Makkai Sándor, Áprily Lajos és Sütő András. Nagyenyed tragédiái: 1704 (virágvasárnapkor a labancok felégették, kifosztották a várost, huszonnyolc diák vesztette életét), 1784 (a móc parasztlázadás fájdalmas emléket hagyott a városlakók életében), 1848 (az Axente Sever által vezetett román csapatok megtámadták a várost, felégették a kollégiumot, az el nem menekült magyar lakosok felét lemészárolták, nyolcszázra becsülik a halálos áldozatok számát), 1918 (az impériumváltás esztendeje). A város csodálatos regenerálódási képessége: minden tragédia után képes volt talpra állni. Az idén megnyitott Magyar Ház is ezt bizonyítja. Ezután Hantz Lám Irén Város az őrhegy alatt című könyvét mutatta be. /Sz. L.: Kemény Zsigmond Társaság. Nagyenyed nagy korszakai és szenvedései. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 12./
2002. november 19.
Ötödik alkalommal rendezett irodalmi estet a marosvásárhelyi Kultúrpalotában az a Castellum Alapítvány, mely a régi erdélyi nemesi családok mai leszármazottait tömöríti magában. Eddig Bánffy Miklósra, Wass Albertre, Vita Zsigmondra, Kemény Jánosra emlékeztek. Nov. 15-én báró Kemény Zsigmond volt a téma, és olyan személyiségek idézték alakját, műveit, mint Sütő András, Csávossy György és mások. A kiváló marosvásárhelyi Farkas Ernő tanár értékes, a Kemény-kutatás számára nóvumot is felvillantó előadást tartott az íróról. Csép Sándor Sütő Andrással, Csávossy Györggyel és Nagy Pál irodalomtörténésszel beszélgetett Kemény Zsigmond életéről és munkásságáról. Sütő András - a birtokában levő halotti bizonyítvány alapján - tisztázta, hogy 1875. december 22-én hunyt el az író Pusztakamaráson, és 24-én temették. Nagy Pál elmondta: egy évvel a halála után Marosvásárhelyen már létrejött a Kemény Zsigmond Társaság, de nem valósíthatta meg fő célkitűzését: az író regényeinek kiadását. Sütő András szerint Kemény Zsigmondnak drámai gyermekkora, élete volt. Zárkózott, betegeskedő, a magányt, az éjszakát kedvelő ifjúként ismerték. /Máthé Éva: Castellum Irodalmi Esték. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 19./
2003. január 20.
A Magyar Kultúra Napja alkalmából Budapesten jan. 18-án átadták a Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány díjait. Alapítványi fődíjat kapott Csikós Nagy Béla közgazdász akadémikus gazdaságtudományi-kutatói életművéért és Szabó István filmrendező-egyetemi tanár filmalkotói és művésztanári életművéért. Az alapítvány Pázmány Péter felsőoktatási díjat adományozott Fabiny Tibor teológiai tanárnak, Izsák Lajos történész, egyetemi tanárnak. Kerekes Sándor közgazdász, egyetemi tanárnak, Deák Ferenc kutatási díját Kemény István szociológusnak, Nagyné Szegvári Katalin jogász, egyetemi tanárnak, Trefort Ágoston közoktatási díjat kapott Magyar Józsefné Wild Katalin egyetemi tanár, Z. Orbán Erzsébet tanár, Kodály Zoltán közművelődési díjat ítéltek Csepeli István fafaragó népművésznek, a Rajkó Zenekarnak, ifj. Sapszon Ferenc karnagynak és zenetanárnak, Kemény Zsigmond-díjat adományoztak Szilágyi István Kossuth-díjas, Kolozsváron élő írónak. Nemes Nagy Ágnes-esszédíjjal jutalmazta az alapítvány Bányai János újvidéki irodalomtörténészt, egyetemi tanárt és Hankiss Elemér szociológust, egyetemi tanárt. /A Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány díjátadása. Kemény Zsigmond-díjat kapott Szilágyi István író. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 20./
2003. február 28.
Nagy Pál a Mentor Kiadónál szerkeszti Wass Albert irodalmi hagyatékát. Eddig 18 Wass-kötet jelent meg, jó néhány még várható. Nagy Pál munkatársa a budapesti Palatinus Kiadónak is, Tamási Áron levelezését, publicisztikáját rendezi sajtó alá. A Kemény Zsigmond Társaság /Marosvásárhely/ febr. 25-i ülésének vendége volt Nagy Pál, akivel Csíky Boldizsár beszélgetett. Nagy Pál úgy véli, alaptalan és igazságtalan az a hajsza, amit bizonyos román sajtó a gróf emléke ellen indított. /(lokodi): Kemény Zsigmond Társaság. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 28./
2003. augusztus 19.
A hét végén újra egybegyűltek a történelmi családok leszármazottai Gernyeszegen, a nyolcadik Castellum-találkozón. 1993-ban született az ötlet, hogy az egykori erdélyi arisztokráciához, valamint más nemesi rétegekhez tartozók, leszármazottak újra találkozhassanak, felvegyék egymással a rég megszakadt kapcsolatokat. Papp László, akkori nagyenyedi plébános kezdeményezésére alakult az alapítvány, melyet csak 1999-ben sikerült bejegyeztetni. A szervezet időközben, Papp László áthelyezését követően Marosvásárhelyre költözött. Csató Béla római katolikus főesperes a Deus Providebit Házban, Szász Zoltán református esperes a Szabadi úti gyülekezeti házban biztosít helyet az alapítványi gyűléseknek. A Castellum aktív szereplője az erdélyi irodalmi életnek, rendszeres tevékenységéhez tartoznak a negyedévenkénti teadélutánok, valamint az évenkénti két irodalmi est szervezése, amelyen történelmi családokból származó írók monográfiás bemutatását hallhatja a nagyközönség. Bánffy Miklós, Kemény János, Wass Albert, Vita Zsigmond, Kemény Zsigmond, Jósika Miklós életrajzát követően a közeljövőben az erdélyi emlékírók következnek. Van még erő az arisztokráciában, létezik még cselekvő lendület a nemességben. Vannak, akik már elkezdtek gazdálkodni nehezen visszaszerzett földjeiken, pl. Apor Csaba, mások, mint Kálnoky Tibor, hazajöttek. Kálnoky elmondta, nyolc évig perelték vissza földjeiket és a kastélyukat. Most restaurálják a kastélyt és visszakaptak néhányat a miklósvári házak közül is, itt vendégfogadót rendeztek be. Amerikai állampolgáro k, de itt rátalált a gyökereire, hazajött. Hitnek kell lennie és hazaszeretetnek, vallja. /Nagy Botond: Romos kastélyok, éledő nemesség. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 19./
2003. szeptember 8.
Szept. 6-án a marosvásárhelyi Helikon-Kemény János Alapítvány kezdeményezésére több helyszínen emlékeztek Kemény János író, irodalomszervező, mecénás életművére, születése századik évfordulója alkalmából. A Teleki Tékában nyílt centenáriumi kiállítás. Kemény János örökségét könyvei, fényképek és jellegzetes dokumentumok tükrében mérhették fel az érdeklődők. Marosvécsen a Budapestről érkezett Kemény unokák, a többi vendég /köztük Pomogáts Béla, az Illyés Közalapítvány elnöke/ csatlakozott a népviseletbe öltözött vécsiek hosszú menetéhez, akik református papjukkal az élen vonultak koszorúzni. Nagy Miklós Kund, a Helikon-Kemény János Alapítvány kuratóriumának alelnöke idézte meg Kemény Jánost, író barátainak szavaival jellemezve: "Az igazi ember volt, az igazi helyen" (Tamási), akinek "elévülhetetlen és legnagyobb alkotása a Helikon" (Molter), de megannyi más maradandót is köszönhetünk neki. Pomogáts Béla megemlékezésének A fejedelem címet adta. Az, akit most megidézünk, "fejedelmek utóda - mondotta. - Kettős értelemben is: Kemény Jánosé, a tragikus sorsú erdélyi fejedelemé és Kemény Zsigmondé, a magyar irodalom egyik fejedelméé. Maga is fejedelem, azaz szuverén úr, de ő már a kultúra és az erkölcsiség világában." Végül a Helikon- Kemény János Alapítvány, a Magyar Írószövetség, a szászrégeni Kemény János Közművelődési Egyesület, illetve a városi RMDSZ szervezet, a maroshévízi Kemény János Líceum és Alapítvány és mások koszorúi, virágai lepték be a sírt. Délután Marosvásárhelyen, a Bernády Házban nyílt kiállítás, Hunyadi László plakettjei kerültek a közönség elé, 34 író és szellemi kiválóság arcmása domborműként tekint le a falakról. Hunyadi László arra vállalkozott, hogy megmintázza mind az 55 egykori helikoni író arcképét. A művész novemberben tölti 70. életévét, alkotóereje teljében van, keményen, rendszeresen dolgozik, nagy, köztéri feladatai mellett a portrékat is készíti. A Kultúrpalotában ünnepi műsor következett. A Kilyén Ilka színművésznő vezette műsorban Adamovits Sándor kuratóriumi elnök beszélt a Helikon-Kemény János Alapítvány eddigi megvalósításairól, Pomogáts Béla felidézte az íróval lezajlott két személyes találkozásának élményét. Sütő András, a Helikon-Kemény János Alapítvány tiszteletbeli elnöke hosszabb eszmefuttatásban mondotta el, mit jelentett számára egykor és ma az a kitűnő ember, akit most ünnepelnek. Színvonalas művészi műsorral ért véget az emlékezés. /N. M. K.: Centenáriumi ünnepségsorozat. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 7./
